Csalódott vagyok, nem néztem volna ki belőle, ez volt talán élete egyik legdurvább húzása, de tényleg, nem tudom, hogy mit akart ezzel elérni, de mi mindketten megharagudtunk rá. Ez elég szánalmasan is hatott, mostanában egyébként semmi nem érdekli, ami velünk kapcsolatos, és úgy amúgy is alig…

A kimerültség már át vette fölöttem a hatalmat... Pedig tudom, hogy tanulnom kellene, de nem tudok, akkor mégis mi a csudát kellene tennem? Fáradt vagyok, de közben a nyakamon van annyi nyűg. Körülöttem az elvárások mérhetetlen nyomása, csak még inkább megnehezíti életem minden részletét. Lenéző…